Ezeknek a megjegyzéseknek - vagyis inkább az iratoknak, a fennmaradt dokumentumoknak - érdekes története van. Amolyan asztali beszélgetések formájában hangzottak el, töprengő monológokként, amelyeket Hitler intézett bizalmasaihoz főhadiszállása pincéjében. Miután legépelték, Bormann átadta a gépiratot egy birodalmi miniszternek (Speer?), aki magával vitte Ausztriába, és ott egy bank széfjében helyezte el.