1945 február - április

Ezeknek a megjegyzéseknek - vagyis inkább az iratoknak, a fennmaradt dokumentumoknak - érdekes története van. Amolyan asztali beszélgetések formájában hangzottak el, töprengő monológokként, amelyeket Hitler intézett bizalmasaihoz főhadiszállása pincéjében. Miután legépelték, Bormann átadta a gépiratot egy birodalmi miniszternek (Speer?), aki magával vitte Ausztriába, és ott egy bank széfjében helyezte el. A Harmadik Német Birodalom bukása után meg akarta semmisíteni az okmányt. Végül egyik ügyvéd ismerőse fotokópiát készített róla, ami aztán eljutott Francois Genoud-hoz, egy francia-svájci ügyvédhez, aki Hitler elkötelezett híve és több fontos német nemzetiszocialista irat letéteményese volt. A dokumentum 1959-ben, Párizsban jelent meg, majd Londonban is kiadták 1961-ben. Nem kizárt, hogy valaki itt-ott igazított rajta egy kicsit, de különben a szöveg Hitlerre vall.
Trevor-Roper professzor írja az angol kiadás előszavában: "Bárki számára, aki tanulmányozta Hitler gondolkodásmódját, már maga a tartalom is döntő bizonyíték. Ezek a dokumentumok Hitler politikai végrendeletének tekinthetők: az április 29-én aláírt, hivatalos "politikai végrendelete", illetve személyes végrendelete (melynek végrehajtójául Bormannt jelölte meg), csupán ennek kurta, formális függelékei."